Kudarc...kudarc?
Ez a szürke novemberi időjárás arra sarkallt, hogy ma valami kuckós programot találjak ki az én cukiságaimnak. Tudjátok, Anya tervez, de ... Na, de ezt majd később :) Gondoltam, a főzést sem viszem túlzásba, a szennyes miatt már úgyis újratermelődött bennem többször a tehetetlen düh.... Komolyan, néha olyan érzésem van, mintha nem mosnék ki semmit, mert szinte mindig több ruha van a szennyesben, mint amit kimosok :S Ma sem volt másképp... Nórim úgyis a Mosó Masa mosodája c. könyvet lapozgatta, tehát így elmondható, hogy nem vagyok laikus a témában, mint ahogy Ti sem, Nőtársaim. Arról nem is beszélve, hogy a vasalni valót mindig tornyosítom. Először egész szép Eiffel-torony, aztán egyszer csak, mintha a ferde torony lenne, de úgy igazán. Sokszor el is dől, ez mutatja, hogy ideje már csökkenteni a mennyiséget. Néha nagy elánnal nekiállok, hogy most igazi Szuperanyu leszek és kivasalom az ÖSSZESET. Hmhmhmhm... Ugye csak viccelek?!?! :D Legtöbbször igen... Csak annyit vasalok, amennyire