SzitakötőAnya

(Kép forrása: https://ligetmuhely.com/szitakoto/tuske-es-tovis/ 2022.12.21.)  - Látod? Itt! - mutatok rá a szúrás helyére.  Nem látja. Közelebb hajol, hosszasan szemléli. Még mindig nem látja.  - Pedig óriási nyomot hagyott. Nézd! Itt! A szívemben. Vannak sebek, amelyek szemmel látható nyomot hagynak és vannak olyan sebek is, amelyek lelkünkbe mélyednek. A belső sebeink olyanok, mint a láthatatlan súly a vállakon, amelyet a legtöbb ember cipel nap mint nap.  A felgyorsult világunk mintha sokszor nem engedné, hogy a pillanatnak éljünk, hogy a szívünk szerint döntsünk, csak a racionális agyrészünk dolgozhat. Miért is? Talán... mert kényelmesebb? Vagy könnyebb? Talán ezért is. Vagy talán azért, mert félünk. Félünk attól, hogy sebezhetővé válunk. Ha álarcban, robotként teljesítünk, akkor van egy maszkunk és egy védőpáncélunk, amelyen semmi sem tud áthatolni.  Vajon meddig vagyunk képesek ebben az általunk alkotott burokban létezni? Többször teszünk lépést és próbálunk megnyílni, mint a szi