SzitakötőAnya

Kedves Olvasóim! "Mintha nem lennék jó helyen..."  "Nem értem, elvileg minden stimmel, de mégis ..." "Hová tartozom?"  "Tényleg ez az én utam?" Megannyi hasonló kérdéssel már biztosan Ti is találkoztatok. Emlékeztek, amikor a kísérőkről írtam? Minden embernek, aki az utunkba sodródik, valamilyen célja van az életünkben. Ez ugyan eléggé közhelynek tűnik, de ha belegondoltok, nagyon is igaz. Kapásból tud mindenki legalább egy ilyen embert említeni a saját életében. Vannak, akiktől tanulunk valamit, vannak utazótársak, akik átsegítenek egy-egy életszakaszon és vannak, akik hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban megismerjük önmagunkat, akár egy csalódás, vagy éppen valamilyen felejthetetlen emlék által. Mindig formálódunk, úgy válunk azzá, akik igazán Mi vagyunk. Valaki rövidebb, valaki hosszabb ideig kísér minket. Olyan is van, aki már régóta velünk van, de még nem fogja a kezed. Hanem ott van. Odabent a Lelkedben. Egyszerűen tudod, hogy létezik valahol,