Találd meg a helyed... A döntés.

Kedves Olvasóim!

"Mintha nem lennék jó helyen..." 

"Nem értem, elvileg minden stimmel, de mégis ..."

"Hová tartozom?" 

"Tényleg ez az én utam?"

Megannyi hasonló kérdéssel már biztosan Ti is találkoztatok. Emlékeztek, amikor a kísérőkről írtam? Minden embernek, aki az utunkba sodródik, valamilyen célja van az életünkben. Ez ugyan eléggé közhelynek tűnik, de ha belegondoltok, nagyon is igaz. Kapásból tud mindenki legalább egy ilyen embert említeni a saját életében.

Vannak, akiktől tanulunk valamit, vannak utazótársak, akik átsegítenek egy-egy életszakaszon és vannak, akik hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban megismerjük önmagunkat, akár egy csalódás, vagy éppen valamilyen felejthetetlen emlék által. Mindig formálódunk, úgy válunk azzá, akik igazán Mi vagyunk.

Valaki rövidebb, valaki hosszabb ideig kísér minket. Olyan is van, aki már régóta velünk van, de még nem fogja a kezed. Hanem ott van. Odabent a Lelkedben. Egyszerűen tudod, hogy létezik valahol, de még nem szállt fel a vonatodra. Aztán felszáll, de még nem tudatosul Benned, hogy talán Ő az. Érted és érzed Őt. De azért még van Benned félelem. De tudod, ez csak fél-elem. 

Vajon leül Melléd? Hogy fog dönteni? 

Mintha ugyanúgy keresné a helyét, mint Te. Egy idő után rájöttök, hogy az ülőhelyetek valójában egymás mellé szól a vonaton. 

Számos helyzetben azon gondolkozunk, mi lenne a helyes döntés. Sokszor mások véleményét is megkérdezzük, annak ellenére, hogy tudjuk, a végleges választás csakis a mi kezünkben van. Van, hogy nem döntünk megfelelően. Sokszor vitázik a Szív és az Ész. Néha nem tudod, valójában melyik az, amelyik a jó út lenne. Neked. De legbelül, ott mélyen érzed. Még nem mered. Kapaszkodsz. Még tartja egy szalmaszál. És megbántani sem akarsz mást. Ilyenkor emlékeztesd Magad arra, hogy egy Élet van. Neked is egy Életed van. Ha ezt nem tudod úgy élni, hogy a "helyeden vagy", akkor nem is a Te Életedet éled.

Az egyre személytelenebbé, anyagiassá, érzéketlenné váló világ, ahol az igazi értékek napról napra eltűnni látszanak, a legtöbb embert magába szippantja. Egy szürke világba. Mint a porszemek a porszívó zsákjában. Sokan kitörnének, de a fal szinte percről percre magasabb és egyre nagyobb a tömeg. Így ott maradnak és megmagyarázzák maguknak: ha másoknak is jó, akkor nekem is jó lesz. Így tűnnek el a színek a varázslatos kirakósból és válnak színtelen, szürke darabokká. Eltűnik a mosoly, a szép érzések. Eltűnik a Lélek, a Szív. Eltűnnek a valódi, tiszta, őszinte érzelmek. 

De ne add fel! Ne add fel a reményt. A hitet. A saját hitedet! Ez nem kerül semmibe. De megvenni sem tudod, ha hagyod elveszni. Mert értéke felbecsülhetetlen.

Lásd meg! Mert valójában nem is kell keresned, "csak" befogadni a szépet, a jót. 

Ha ezeket megteszed, lesznek, akik majd hangot adnak irigységüknek. Tudod, mindig azok szeretnek történeteket színezni, akik nincsenek békében önmagukkal és szó szerint szükségük van arra, hogy rágják a gittet mások életéről. Engedd el... mert ez a Te életed. A Te döntésed. Te színes vagy, ők szürkék. Te ne hagyd Magad beszippantani.

A legtöbb döntésnek meg kell érnie. Ez akkor történik meg, ha minden zsigeredben érzed, hogy mi is lesz valójában a Te utad. Kinek előbb, kinek később jön el ez. De sosincs késő!

Higgy abban, hogy a kirakósod a helyére kerül. Mert mindegy, milyen kacifántos a Tiéd, mindegy, hogy melyik oldalán milyen színkavalkád van. Megtalálod, ahová tartozol. 

Én megtaláltam a helyemet. Te is meg fogod. 

"Nagy utazás a valós Élet,

ne feledd látni jót, a szépet.

Ha akadályt is fúj Eléd a kegyetlen szél, 

bízz Magadban és higgy, hogy sötétség után eljön a fény.

Nyisd ki a szíved, zárd ki a szürkét,

kevergesd saját főzeted üstjét.

A fagyban lásd meg a csodás jégvirágot,

nyári forróságban a fodrozódó, kék hullámot.

Engedd magad Lelked által vezetni,

legyen bátorságod a saját utadat keresni.

Legyél Te a színek kavalkádja,

a sok szürke kirakós legnagyobb álma." /s.k./