Kék és piros
- Hé Te, a tükör előtt! Jajj, ne már... Megint a karikákat és az egyre mélyülő barázdákat vizslatod az arcodon... Nézz mélyen a szemedbe! Mit látsz?
- Fájdalmat. Fáradtságot. Kiábrándultságot. Csalódást.
- Mit látsz még?
- Megfakult ragyogást. Szürkeséget. Szeretetéhséget.
- Nézd meg jobban!
- De én ezt látom. Ez vagyok én. És elegem van abból, hogy állandóan azt hallgatom, ne legyél ilyen negatív, ne legyél ilyen kétségbeesett és fogd fel másképp az életet. Nézz körül! A világ összes arca ilyen. Miért legyek más? Hogyan legyek más?
- Milyen kérdés ez? Miért fontos az, hogy mások milyenek? Te TE vagy!
- Hogyan legyek én ÉN, ha ez a világ önző, elutasító, már-már félelmetes számomra. Én "szívember" vagyok. De a mai társadalom nem engedi, hogy kimutathassam az érzelmeimet. Nem akarok kilógni a sorból. Tudod, ez az Élet. Pörögsz a mókuskerékben, mert ez a dolgod.
- Igen, de ahogy pörögsz, úgy röppennek el a másodpercek, a percek, az órák, a napok, a hetek, a hónapok... És az évek...
- Azt mondják, így a normális, így vagyok szerves része egy egésznek.
- A Te életed így kerek egész?
- Annak kell lennie. Miért, milyen az a világ, ahonnan Te jössz? Ott a másik oldalon.
- Az én világom piros.
- Az enyém kék. Szeretnem kell ezt a színt. Ha kék vagy, akkor védve vagy. Biztonságban.
- Nem értem. Van egy védőburkotok?
- Majdnem. Ha kék vagy, akkor van egy saját védőhálód. Ha nem vállalod fel az érzéseidet, akkor nem is sérülhetsz, akkor nem bánthatnak. Ha kék vagy, akkor beleolvadsz a mindennapokba és ha készen vagy a feladataiddal, akkor jó munkát végeztél és megérdemled a védelmet. De sokszor hideg van és fázom. Hiába van meg mindenem, mintha mindig keresnék valamit. Milyen a piros világ?
- A piros világ csodaszép! Én is a kék világból jöttem. Tudom, mit érzel.
- Komolyaaaan?
- Igen.
- De mesélj már, kérlek! Milyen a Te világod?
- A piros világban szeretet vesz körül. Nekünk ez a védőburok. Nálunk mosolyt látsz az emberek arcán. Kedvességet tapasztalsz.
- És mi van még?
- Figyelünk a másikra. Segítünk, ha szüksége van ránk. Átöleljük, ha magányos, hogy érezze, nincs egyedül.
- Érdekes. És így nem sérültök? Nem lesznek sebek rajtatok?
- De igen. Néha. Vagy sokszor. De megéri.
- Ugyan! Megéri a fájdalom?
- Megéri. Mert ha vannak pillanatok, amikor fáj, akkor biztosan volt olyan is, hogy csodálatos perceket is megéltünk. Nem lehetünk mindig a hegy tetején. Az Élet nálunk ilyen. Egy hullámvasút néha. De tudjuk, ha lent vagyunk, majd leszünk újra fent. Csak el kell indulni. Az első lépés nagyon nehéz. De utána egyre könnyebb.
- Én félek egy ilyen világtól. Azt hittem, a piros világ teljesen más.
- Értékeiben más. Itt számít a Lélek. Itt számít a belső szépség. A szenvedély. És számít az egyén. Te.
- Én?
- Igen.
- Hol van ez a piros világ? Hogyan és mivel juthatok oda? Szeretném kipróbálni.
- Ez a világ Benned van.
- Bennem?
- Igen. A Lelkedben. Ott kell átköltöznöd.
- A lelkemben?
- Ott.
- Hogyan kell?
- Lélekutazással. Nézz a tükörbe. Hunyd le a szemed. Nyisd ki a szíved legkisebb ajtaját. Kész?
- Azt hiszem, igen... Várj! Mi ez a melegség, ami elönti a testemet? Mi lesz most velem?
- Kinyitottál egy kis kaput, a szíved elkezdett dolgozni és érzed a szeretet melegét.
- De nincs itt velem senki.
- Ez Te vagy. Ilyen szerethető vagy.
- És hogyan tovább?
- Nyisd ki a többi kaput is a szíveden. Érezni fogod, mikor kezd nyílni a következő. De ne csukd be. Engedd.
- Az normális, ha most csak úgy szöknek ki a könnyek a szememből?
- Igen, mert sikerült. Elindulsz a piros világba.
- Köszönöm.
- Mit?
- Hogy segítettél.
- Te segítettél saját magadon. Tudod, sokkal többre vagy képes, mint hiszed. Már érzed?
- Igen, azt hiszem. Mennem kell tovább ezen az úton. Indulok.
- Jó utat! Szép ÉletUtat kívánok! Hiszek Benned! A tükörben már nem találkozunk, de mindig Veled leszek.
- Hol leszel?
- Hát ott. Benned. A Lelkedben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése