Már értem, Anyu!
Kedves Olvasó! Kicsit most más jellegű írást olvashatsz; egy levelet, amelyet Anyukámnak írtam, aki lassan 8 éve már nincs közöttünk. Akit olyan hirtelen veszítettem el, mint az a pillanat, amikor elfújjuk a gyertyákat a szülinapi tortán. Valójában nem is veszítettem el, hiszen bennem él tovább. Az alábbi levél megírását Odafentre címeztem, a csillagokhoz és tudom, hogy rajtam kívül sokan osztoznak hasonló érzésekben, ez sarkallt levelem megosztására. Az alábbi sorok nem könnyekkel telve, hanem hálával átitatva íródtak, hogy megadatott számomra egy olyan csodálatos Édesanya, amilyen az enyém volt. Ugyan melankolikusnak tűnhet első olvasatra, de tudom, hogy sokat értik és átérzik a tartalmát. Drága Anyu! Már én is tudom... az évek múlása nem gyógyítja a léleksebeket. Annak ellenére, hogy egy testi seb - mint amikor nagyokat estem görkorival - milyen hamar képes gyógyulni, regenerálódni, a lélek erre azonban képtelen. Az összegyűrt papír sem lesz ugyanolyan, mint ...