ANYA - Te is jó Anya vagy!

Üdv ismét :)

Ebben a bejegyzésben arról olvashattok, milyen sokrétű és változatos az Anya szó hangzása, amikor Neked szól. Bár ezt minden Anya átérzi és tapasztalja, ez biztos. Most az én történetemet olvashatjátok, ami néha Mission: Impossible, néha Anya a pácban, néha Szívek szállodája, előfordul az is, hogy Armageddon - ha filmek segítségével szeretném bemutatni az én anyaságomat. De valójában tudjuk, csak Velük lehet teljes az a Nagybetűs... És jó Anyák vagyunk! Ezek a fő gondolatok, amelyek alapján formálódtak az alábbi betűk, fonódtak össze szavakká és váltak szöveggé egy egységet alkotva a mondatok.

Esküszöm, egyszer megszámoltam, hányszor kúszik, vagy éppen fénysebességgel, max. hangerővel hány alkalommal hopponál a fülembe az Anya szó... estére 512-ig jutottam egy átlagos, nyári, szünidei napon, kétcsajszis Anyaként... Tudom, lehet, hogy kicsit dilisnek tűnő elfoglaltság az "amúgy is semmi teendő mellett" (remélem, érezhető a valós jelentése ennek a pár szónak), de néha be kell iktatni némi szórakozást és iróniát a hétköznapokba. Nézzük az előnyét: legalább nem kellett bárányokat számolnom elalvás előtt...

Kezdjük a nap elején... Amikor kinyitod a szemed és meghallod az édes kis hangját... az léleksimogató tud lenni. Vagy amikor először kimondja: Anya <3 

Néhány perccel később... A szó végi egyetlen kis "a" betűből hirtelen kettő lesz, végén egy felkiáltójellel: Anyaa! Minimálisan hangosabban hallod, először az jut eszedbe, hogy talán azért van ez, mert ma nem sikerült kikelned korábban az ágyból, hogy legalább a hektikus reggeli készülődés előtt az a néhány perc, amikor még csendben megihatod a kávédat, csak a Tiéd legyen. Énidő. Mennyit halljuk... Igen, kell. Kellene. De nem mindenki tudja megoldani. Sokan vagyunk, akik néha csak pillanatokban, másodpercekben keressük ezt a bizonyos "legyenidőmmagamra"-dolgot. 

Személy szerint nekem ez hajnalban van (már amikor sikerül kikászálódnom az ágyból), 5-fél 6 körül. Amikor ébredezik a természet is és még csend van. És az előző este előre bekészített kávé kifőzésre készen dekkol a platnin és csak arra vár, hogy kikotyogása után illatával és ízével elkápráztasson és erőt adjon az újabb starthoz. 

Meg kell hagyni, hogy az első találkozás az önarcképemmel, - kócos hajjal, karikás szemekkel - nem túl bizalomgerjesztő, ám aztán azt mondom magamnak, hajrá Anya! - hiszen indul egy új nap és Te pozitív vagy. Igen. Legalábbis igyekszel az lenni. Ez azonban nem mindig sikerül. Ahogy más Anyának sem. Ezt NE SZÉGYELLD! Te is ember vagy. Bár néha talán össze is zavarodunk a sok szerepben, amelyeket nap mint nap játszunk. Hiszen egyszer törékeny virágszál, majd anyatigris, aztán határozott munkavállaló, mindezek mellett logisztikai szakember, házvezetőnő, szakácsnő stb. hiszen sokan ismeritek a neten az ebben a témában kóborló posztokat. 

Ahogy elméláztam, megháromszorozódik az "a" betű a szó végén...És ez visszahúz a valóságba. 

Nézzük az Anya variánsait:

1. nemakarokfelkelni-anyaaa!

2. éhesvagyok-anyaaa!

3. nemakarokiskolábamenni-anyaaa!

4. utálomatesómat-anyaaa!

5. nemadszinni-anyaaa?

6. kakiltam-anyaaa!

7. mitnézelmár-anyaaa?

8. hagyjbékén-anyaaa!

9. deakkorishangosanhallgatomazenét-anyaaa!

10. mostméééénemehetekmégcsokit-anyaaa!

11. ezmostkomoly-anyaaa?

12. nemakarokaludniiii-anyaaa!

13. tévézniakarok-anyaaa

14. nemérdekel-anyaaa!

15. akkorishisztizek-anyaaa!

16. ...

 + a végtelenségig, "a szituk nagy részében a szó végi "a" betűt mindenképp el kell nyújtani olyan hosszúra, hogy az egész városban hallható legyen. Ezenkívül megspékelni még végtelen mennyiségű felkiáltójellel." (Részlet a "Hogyan fusson Anya a világ végére c. könyvből kifejezetten gyerekeknek ajánlva, korhatár nélkül, zöld körrel a sarokban.)

De van olyan variáns is, hogy SZERETLEK-ANYAAA! És olyan is, hogy "ÖLELJMEGMOST-ANYAAA!. És olyan is, hogy "SÍRNOMKELL-ANYAAA! és hogy "SEGÍTS-ANYAAA!". 

A nap végén úgy érzed, fullon vagy a szóval és a nehéz, küzdő szitukkal. De érezd azt is, hogy van min, kin bosszankodnod. Hogy ő a Tiéd. Legyél hálás, hogy Ő van Neked. És bármelyik-anyaaa! vagy épp a számára, neki Te vagy AZ ANYA. 

Akárhogy is alakul a nap, Te jó Anya vagy. Igen, Te! Mert akkor is, ha az ellenkezőjét érezzük (mintha sokszor így programoztak volna minket), a gyerekeinknek a lehető legjobb Anyák vagyunk. Azok vagytok! Mindegy, hogy épp egy kis, szemecskéjét még alig kinyitó újszülött Anyukája vagy, aki 9 hónap után még csak néhány órája sírt fel először és zombiként próbálsz helyt állni az új szerepben, mert a millió szakkönyv, amiket terhesség alatt olvastál, mégsem készített fel igazán. Mindegy, hogy egy szeparációs szorongással küzdő, vagy éppen a dackorszakát elég intenzíven megélő, boltban tomboló, bömbölő, elfekvő kisgyerek Anyukája vagy. Akkor sem vagy rossz Anya, amikor eljön az idő és visszamész dolgozni GYED/GYES után. Akkor se legyen lelkiismeret-furdalásod, ha néha vágysz valami másra is a kakis és pisis pelenkák rengetegén kívül. És akkor se gyötörd magad, ha kezdődik az ovi és szinte úgy szakítják ki a kezeid közül a könnyekben elázott arcú gyerkőcödet. Akkor is jó Anya vagy. Sőt, amikor az első házi feladatoknál nem tudsz igazán segíteni a kisiskolásodnak, hiába töröd a fejedet Te is azon a feladaton... Vagy éppen már ezerszer szóltál a porontynak, hogy ugyan már, azt az 5 perces írásbeli gyakorlást végezze el és aztán mehet a dolgára. Közben a másik gyerek azért üvölt, mert éppen akkor vettél nagy levegőt, amikor balra fordítottad a fejedet, nem pedig jobbra, ahogy neki tetszett volna...És mi van akkor, ha néha, vagy akár sokszor felemeled a hangod? Kiabálni is szoktál? Ez is rendben, hiszen akkor sem dől össze a világ. A csapból is az folyik, hogy legyél minta, példakép. Igen, ez tény. De nem úgy, kedves Szülő, hogy elfojtod az érzelmeidet és nem mutatod ki őszintén, amit érzel. Akkor a gyerek is ezt tanulja el. És igenis azt is meg kell tanulniuk, hol a határ. A Tiéd és az övé. És nem baj, ha a hangod néha olyan frekvencián szól, hogy ha üvegből lennél, akkor még saját magad is eltörnél...

Akkor is jó Anya vagy, ha épp Anyaaaaaaaaaa!!!-helyzet van és a kiskamasz azt mondja, mennyire "utál" és "rossz anyának" tart. Tudod, miért vág ilyeneket Hozzád? Mert az egyik legfontosabb helyet foglalod el a szívében és ha lázad is, kellesz neki. És mert Neked őszinte. Lehet, hogy a haverjainak nagy arc. Lehet, hogy úgy gondolod: "Te jó ég, ilyennek neveltem a gyerekemet?!" vagy "hogyan és hol rontottam el?!"- oké, ezeket megfogalmazod magadban, aztán tedd el egy képzeletbeli dobozba. Mert jól csinálod. Mert ezen Te is keresztül mentél. Neked is voltak hasonló csatáid. Ha nem is ilyen intenzíven, de Benned is megfogalmazódtak ezek az érzések. Tény, hogy ez úthenger-feeling. De akkor is jól csinálod! 

Jó Anya vagy, ha az egyre kevesebb időt otthon töltő nagykamasszal/félfelnőttel való kommunikációd a "helló"-ra és az "elmentem, majd jövök"-re korlátozódik. Mert Te segítettél neki abban, hogy keresse, megtalálja önmagát és képes arra, hogy Nélküled is megállja a helyét. Mert Szülőként ez az elsődleges célunk: hogy a pocakunkban megfoganó pici kis sejtből BOLDOG felnőtt lehessen. 

Hullámvasút az egész. Ahogy igazából az Élet is. Egyszer ad, egyszer elvesz. Talán így tud fennmaradni egy egyensúly. Talán tényleg minden okkal van. Talán csak sok dolgot szeretnénk saját magunknak megmagyarázni, hogy könnyebb legyen. De mindenkinek más segít. Ami Neked segít, azt csak Te tudod. Nem a szomszéd, nem a nagynéni, nem a barátnő. Hanem Te. És ha tanácsokat meg is hallgatsz, ami másnak bevált, Neked nem feltétlenül válik be. Sőt, valljuk be, az esetek 99,9 %-ában totál nem válik be Nálad az, ami mondjuk 100 másik embernél. Higgy abban, hogy megtalálod a Te utadat. Mert önmagadat csak Te ismered.

Azt vettem észre, hogy a a mai világban legtöbb ember egy óriás álarc mögé bújik, ezt "komfortarcnak" neveztem el. Hidd el, sokan mást mutatnak, mint akik. Ők azok, akik nem vállalják fel ÖNMAGUKat. Lehet, hogy mindig mosolyogva látod őket, tökéletes göncökben, tökéletes sminkben, tökéletesen gyerekekkel, tökéletes házasságban. A kérdés az, hogy az ő lelke valóban tökéletes? Ő valóban boldog? 

Bevallom, én nem vagyok tökéletes. Sokszor elégedetlen, legfőképp saját magammal szemben. Sokszor hisztis, mert nagyon tehetséges vagyok abban, hogy bolhából elefántot csináljak. Sokszor túlaggódó, mert szinte képtelen vagyok felfogni, hogy a nemrég játékbaba méretű lányaimat már úgy is át tudom ölelni, hogy nem guggolok le. Sokszor extrémen érzékeny, mert a vígjátékokon is képes vagyok bőgni egy olyan jeleneten, amelyen lehet, hogy 10-ből 9 ember szétneveti az agyát.

És azon is képes vagyok könnyeket hullatni, hogy jól csinálom-e. Hogy jó Anya vagyok-e. És tudom, hogy nem vagyok egyedül, hiszen nagyon sokan olyan Anyák, mint én. És senki és semmi sem tökéletes. Csak annak látszik. Ne tökéletesnek akarj tűnni és ne akard tökéletesen élni az Életedet. Élj úgy, ahogy Neked jó és találd meg az "ÉnAnyát". És most keress egy tükröt, mosolyogj egyet Magadra, a világra, vedd be azt a bizonyos ...-tablettát, ha tudod, öleld át a gyermeke(i)det és mondd Magadnak: "Jó Anya vagyok!". És légy hálás azért, hogy még hallhatod azt, hogy "ANYAAAAA!!!".