Miért is SzitakötőAnya? A kezdetek...

Kedves Látogató! 

Bizonyára furcsának találhatod a blog címét, hiszen hogyan is vonható párhuzamba egy nagy szemekkel megáldott, ragadozó rovar a 21. századi anyákkal...

A szitakötőt a változás, a fejlődés, a bölcsesség, a szabadság szimbólumának tekintik, de a sornak még itt sincs vége, hiszen az erő, kreativitás és inspiráció jelképeként is ismert.

De mi a helyzet az Anyával? Nézzük csak, hogy milyen is legyen... A 21. századi Anya legyen Nő, legyen Társ, rendelkezzen főállással (ha már emancipált világ van, no meg azért is, hogy legyen miből fizetni a hitelt) és mindeközben mosolyogva "teljesítse" a legszebb, leghálásabb, azonban sokszor a legtöbb kihívással teli "hivatását", az Anyaságot. Ha mindezt sorra vesszük, gyakorlatilag egy mai Anyának elengedhetetlen az, hogy képes legyen a változásra, amelyet mind a társadalom, mind pedig a saját körülményei ezeket tőle megkövetelik. Tudjon fejlődni, hiszen nem rekedhetünk meg az origónál... Legyen bölcs, ha tanácsra van szükség és hozzá fordulnak, ne csak üresen bámuljon maga elé, s ezt szemöldökfelhúzással még meg is spékelje, hanem legyenek önálló, értelmes gondolatai. Legyen szabad(ideje), amikor ki tud teljesedni, kicsit a hobbijainak élni, hogy aztán újult erővel vághasson bele újra a hétköznapi hajtásba. Legyen erős, kreatív és az inspiráció se kerülje el. Nos, ezek szerint manapság kevés az, hogy "CsakAnyák" legyünk, kevés az, hogy "SzuperAnyuk" legyünk, hiszen a "MindenAnya" (Anya=minden?) lett a "divat". Számotokra is szerintem jó olvasni és hallani, hogy ilyen Anya NEM LÉTEZIK.  

Ha eddig olvastad soraimat és még nem ikszelted ki az oldalt, vagy nem szörföztél át más vizekre, akkor jogosan teszed fel a kérdést, miért is írom nagy kezdőbetűvel az Anya szót. Úgy érzem, ezt megérdemeljük... Hímnemű olvasók számára ez kicsit bosszantó lehet, hiszen a legtöbben közülük úgy érzik, ők mindent megtesznek, amit csak tudnak, a lehető legjobb tudásuk szerint, a lehető legtöbb energiájukat felhasználva. Ilyenek vagytok néhányan és köszönjük, hogy a mai rohanó, egyre személytelenebb, valós emberi értékeket elsöprő világban mellettünk álltok és a telefonnyomkodás, sörivás, kanapéra heveredő tevékenységeket mellőzitek, vagy legalábbis igyekeztek visszaszorítani. Bizonyára vannak olyan férfiak is a Földön, akik megérdemlik az Apa megszólítást. Őket meg kell becsülni és vigyázni rájuk. De térjünk is vissza ennek a blognak a céljára...

Hogy mi ihlette? Miért gondoltam azt, hogy bepötyögjem és megosszam a gondolataimat? A válasz eléggé összetett. Napjainkban egyre kevesebb az esélye annak, hogy az ember őszintén vállalja az érzéseit, hogy tabuk nélkül tudjon beszélgetni bárkivel, hogy ne ítélkezzenek az életéről mások, akiknek halvány fogalma sincs arról, hogy az, akinek ízesen pletykálnak a háta mögött, valójában min is megy keresztül. Mert sokan vagyunk olyanok, akiknek olyan életet szánt a sors, hogy ugyan fiatalon, de már veszítettek el számukra fontos személyt. És ne adj' Isten, úgy halmozódtak fel az életében dolgok, hogy úgy érzi, egyedül nem képes megoldani. 

Egy biztos, a hit abban, hogy "minden okkal történik" és hogy "képes vagy rá", azért sokszor segíthet. Ahogy az is, amikor ránézel mosolygó szemű, őszinte, tiszta, bociszemű, az Élettől kapható legnagyobb ajádék(ok)ra, a gyermeke(i)dre.

Az elmúlt évek érzelmi viharai, csalódásai, csatái, veszteségei, de ugyanakkor örömei, csodái és szépségei vezettek arra az útra, hogy velem "hasonszőrűekkel" megosszam a gondolataimat. Legfőbb célom más Anyatársaim segítése, hogy lássátok, NEM VAGYTOK EGYEDÜL és a Ti problémáitok mindenki problémái is. És hogy leginkább lássátok, hogy a sok nehézséget - amelyeket azért sodortak éppen a Mi utunkba, mert Mi képesek vagyunk megoldani mindet -, mennyire le lehet győzni akkor, ha észrevesszük az apró örömöket, amelyek lehet, hogy már annyira rutinná váltak, hogy fel sem figyelünk rájuk a mindennapokban. 

A legfontosabb, hogy ne olyan Anyák legyünk, amilyennek a környezetünk szeretne látni, hanem olyan Anyák, akik MI AKARUNK lenni. 

Őszintén remélem, hogy lesznek, akik velem tartanak és előre is köszönöm, ha olvastok majd. :) 

Egy kis "útravaló" a következő jelentkezésemig:

"Problémák nincsenek, legfeljebb feladatok." /Max Brooks/