Te is lásd meg...
- Már megint elbénáztam...
- Nem lehet igaz, hogy ilyen szerencsétlen vagyok!
- Ez tuti csak velem történik...
- Miért nem sikerült???
Vagyunk egy páran, akik fejében ezek a mondatok már nem egyszer záporoztak, sőt mi több, bizonyos élethelyzetek egy tomboló viharral való küzdelem következtében a mélybe taszítottak.
Van az a pont, amikor úgy érezzük, feladjuk. Ez is "kell". Minden veszteséget meg kell "gyászolni", legyen az egy szeretett személy elvesztése, egy házasság kudarcba fulladása, egy régóta dédelgetett álom elhalványulása, vagy akár az a pillanat, amikor minden lépcsőfokra sikeresen léptél, de a legutolsóról lecsúszott a lábad.
Előfordul, hogy a környezetünk nem éppen a megfelelő módon próbál lelket önteni belénk:
~ Ne sajnáltasd már magad!
~ Te csak panaszkodni tudsz!
~ Miért nem állsz talpra végre???
Vagy éppen közhelyekkel próbálnak minket jobb belátásra bírni: ~ Az idő majd megoldja...
Ez utóbbi talán igaz is... Egy idő után vannak érzések, amelyek először eltompulnak, majd lecsendesednek, de vannak olyanok is, amelyek épp az óramutató minden egyes kattogásával felerősödnek bennünk. Több Olvasóm is ismer, bár közelebbről csak kevesen. De bátran állítom, hogy akik a soraimat olvassák, mindegyiküknek voltak már megvívott csatáik.
Hogy mit kell meglátnunk ezekben a harcokban? Azt, hogy tovább tudtunk menni. Azt, hogy volt erőnk kimászni a gödörből, még ha megfogyatkozni is látszott néha... És most itt vagyunk! Minden küzdelem több lehetőséget rejt. Talán a legnagyobb lehetőség a tanulás és önmagunk egyre jobb megismerése. Ez utóbbiról sokan azt vallják, micsoda hülyeség, hiszen tudom, hogy mit akarok, mik a céljaim. Na de azt, hogy ki is vagyok? Milyen vagyok ÉN? Az, amit teszek, az másokat, vagy engem (is) boldoggá tesz.
A "gyász" után következik a "hogyan?"-időszak. Legtöbbször vannak karok, amelyek segítséget nyújtanak. Van, hogy nekünk kell keresni a lehetőséget. Ha bezárkózunk, akkor a képzeletbeli kis szobában a szívünk is egyre jobban zsugorodik. Ezzel szemben, ha nyitunk mások, a világ felé, akkor az a kulcs hamarosan kinyitja az ajtónkat.
Lásd meg a szépet odakint! Érezd a lágy szellőt a bőrödön, hallgasd az élet dallamát és indulj el a saját kottádban. Játssz! Mert ez a Tiéd! Játszhatod szépen, méltósággal, de akár hamisan is. Lehetnek kísérőid is, ez a Te zenekarod. És Te választod meg, hogy kik és mikor kapcsolódnak a dallamodba. Egyet sose feledj: a karmester Te vagy!
Hidd el, az eső jót tesz, elmos mindent, ami fájt, hogy ismét tiszta lappal indulhass. Próbáltál már nem menekülni a cseppek elől, hanem kiélvezni ezt a természeti erőt? Az égzengés észhez térít, hogy ne agyalj olyan dolgokon, amelyek szóra sem érdemesek. A szélvihar elrepíti a negatív érzéseidet, hogy pozitívak költözhessenek a helyükre. Hegy után a völgy megtanítja, hogy nem mindig csak fentről tudod szemlélni a világot; értékelj minden apró szépséget, mert lehet, hogy csak egyszer adatik meg.
Te is lásd meg... A jót az emberekben... Keresd az emlékezetes pillanatokat, mert ezeket Te teremted.
Mosolyogj. A tükörbe is... Így a lelked is mosolyogni fog.
Legyél bátor és lásd meg... Te is!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése